Miért szeretek első könyves szerzőkkel dolgozni?

Az egyik legjobb része a munkámnak, amikor valaki először vág bele egy könyv elkészítésébe.

Ilyenkor általában még nincs kész válasz minden kérdésre. Nem tudni pontosan mekkora legyen a könyv, milyen legyen a borító, hogyan nézzen ki a belső tördelés, vagy hogy egyáltalán hogyan működik a teljes folyamat a kézirattól a nyomdáig.

Sokszor nem is ez a fontos.

A fontos az, hogy legyen egy jó ötlet, egy kézirat és egy közös szándék arra, hogy abból valódi könyv szülessen.

Néhány évvel ezelőtt egy ilyen projekttel keresett meg Márk is. Az első beszélgetések még nem a tördelésről szóltak. Inkább arról, hogyan lehetne egy ismeretterjesztő könyvet úgy megtervezni, hogy a fiatalabb olvasók számára is izgalmas maradjon, ugyanakkor könyvként működjön, ne magazinként.

Az első látványtervek után hosszú levelezések következtek. Borítóváltozatok, oldaltervek, betűméretek, fotók, arányok. Sokszor nem az volt a kérdés, hogy technikailag mi működik, hanem hogy mi szolgálja legjobban az olvasót.

Emlékszem egy levélre, amelyben Márk azt írta, hogy a látványtervek nagyon tetszenek neki, de egy kicsit túl magazinosnak érzi a hangulatot. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert szerette volna, ha a könyv egy fokkal időtállóbb és komolyabb benyomást kelt.

Ilyenkor kezdődik az igazi közös munka.

Nem arról szól, hogy a grafikus végrehajt egy utasítást, hanem arról, hogy együtt keressük a legjobb megoldást.

A könyv végül elkészült. Aztán érkeztek a visszajelzések. Több ezer eladott példány. Pozitív olvasói reakciók. Dedikált tiszteletpéldányok. És ami számomra talán a legfontosabb: nem sokkal később elkezdtünk dolgozni a második köteten is.

Az első könyves szerzőknél gyakran érzem azt, hogy a projekt végére már nem ugyanott tartanak, mint amikor elkezdtük. Megismerik a nyomdai folyamatokat, megtanulják, hogyan épül fel egy könyv és sokkal tudatosabban gondolkodnak a tartalomról és a vizuális megjelenésről is.

Közben én is rengeteget tanulok.

Minden könyv más.

Minden szerző más.

Minden történet más.

Talán ezért szeretem ezt a műfajt ennyire.

A legszebb pillanat pedig nem az, amikor elkészül a PDF.

Hanem amikor évekkel később érkezik egy levél:

„Dolgozunk a harmadik köteten és nagyon örülnék neki, ha ezt is veled közösen készíthetnénk el.”

Ilyenkor érzem azt, hogy egy könyv valójában soha nem csak egy könyv.

Hanem egy hosszú közös történet.