M\u00e1jusban a t\u00f6r\u00e9keny asszony fi\u00fat sz\u00fclt. M\u00e1rton n\u00e9vre keresztelt\u00e9k.
\nMint k\u00e9s\u0151bb, hossz\u00fa esztend\u0151k m\u00falt\u00e1n kider\u00fclt, ez a j\u00f3 esz\u0171, j\u00f3l fejlett gyermek annyi szenved\u00e9st, keser\u0171s\u00e9get okozott sz\u00fcleinek, hogy anyja, apja f\u00f6l\u0151rl\u0151d\u00f6tt az \u00e1ldatlan, v\u00e1ratlan, rem\u00e9nytelen k\u00fczdelemben, hisz minden\u00fck, igaz kincs\u00fck M\u00e1rton volt. A mindennapi, apja sz\u00e1m\u00e1ra v\u00e9gk\u00e9pp \u00e9rthetetlen, cs\u00f6ndes faggat\u00f3dz\u00e1sba, harcba beleroppantak.
\n<\/p>\n
Hi\u00e1ba vallatt\u00e1k M\u00e1rtont, mi oka, hogy nem kedvelik a l\u00e1nyok.
\nM\u00e1rton elt\u0171n\u0151d\u00f6tt. Maga sem tudta.
\n\u2013 Kedvelnek, szeretnek \u2013 mondta. \u2013 J\u00f3 bar\u00e1tnak tekintenek. M\u00e1ssal cs\u00f3kol\u00f3dznak.
\nApja f\u00f6lcsattant.
\n\u2013 Karold \u00e1t derekukat, markold meg segg\u00fcket. Ha sokat besz\u00e9lsz, b\u00e1mulnak. Sz\u0171zen halsz meg.
\nA fi\u00fa n\u00e9zte apj\u00e1t. Visszafogta k\u00f6nnyeit. Keser\u0171en mondta:
\n\u2013 M\u00e9gsem vagyunk \u00e1llatok.
\n\u2013 Nem. Mondj\u00e1l nekik verseket. R\u00f6gt\u00f6n \u00e1gyadba b\u00fajnak. Ha nem, ne keseregj.
\nEgyszer, \u00e9retts\u00e9gi ut\u00e1n \u00fct\u00f6tte meg fi\u00e1t. Hirtelen indulattal, nagy er\u0151vel.
\n\u2013 Most V\u00e1g\u00f3 M\u00e1rt\u00e1t hagytad ki! \u2013 ord\u00edtott.
\nSorolta a l\u00e1nyokat.
\n\u2013 A m\u00falt h\u00e9ten J\u00e1szber\u00e9nyi Ilon\u00e1t! H\u00e1rom este Moln\u00e1r Zsuzs\u00e1val \u00fclt\u00e9l a cukr\u00e1szd\u00e1ban. A t\u00e9rd\u00e9t se fogtad meg. Mit mondt\u00e1l neki?
\nM\u00e1rton keze fej\u00e9vel let\u00f6r\u00f6lte orr\u00e1r\u00f3l a v\u00e9rt.
\n\u2013 Azt mondtam: R\u00e1d gondolok, ha nap f\u00e9ny\u00e9t f\u00fcr\u00f6szti a tenger\u00e1r.
\nApja \u00fcveges szemmel b\u00e1multa.
\n\u2013 Nem igaz. Ilyen nincs.
\n\u2013 Goethe \u00edrta.
\nApja cs\u00f6ndesen mondta:
\n\u2013 Ki \u00e9rti Istent? Sz\u00e1zhetvenhat centi magas. Karcs\u00fa. Izmos. Eg\u00e9szs\u00e9ges. J\u00f3 m\u00e9ret\u0171 szersz\u00e1ma van. \u00c9s divatos ruh\u00e1kat visel\u0151 gy\u00f3ntat\u00f3 pap.
\nEste, \u00e1gyban, panaszkodott feles\u00e9g\u00e9nek.
\n\u2013 Fiam tizennyolc \u00e9ves sirat\u00f3fal. Akit cserbenhagyott lovagja, ha kedve tartja, n\u00e1la b\u0151ghet. Nem mulats\u00e1gos?
\nAz asszony nyugtatta.
\n\u2013 J\u00f3k\u00e9p\u0171 fi\u00fa, fiatal. Akad neki l\u00e1ny.
\n\u2013 Verseket mond! \u2013 h\u00e1borgott f\u00e9rje. \u2013 Mi\u00e9rt nem verekszik? Veszek neki \u00e9l\u0151 csirk\u00e9t, el\u0151ttem elv\u00e1gja tork\u00e1t. Ha nem, papnak adom. Be\u00fcl egy kalitk\u00e1ba, hallgatja huncut n\u0151k gy\u00f3n\u00e1s\u00e1t.
\nA fi\u00fa biol\u00f3gus lett, m\u00e1shov\u00e1 nem vett\u00e9k f\u00f6l.
\nSok l\u00e1ny elmondta neki b\u00e1nat\u00e1t.
\nMindegyikbe szerelmes lett. Rem\u00e9nytelen\u00fcl.
\nApja m\u00e1r nem sz\u00f3lt \u00e9rte. Betegeskedett. Keser\u0171 emberk\u00e9nt halt meg.
\nF\u00fcl\u00f6p M\u00e1rton negyven\u00f6t \u00e9vesen, kopaszod\u00f3 fejjel, galamb\u0151sz anyja mell\u00e9 \u00fclt est\u00e9nk\u00e9nt. Szebbn\u00e9l szebb verseket olvasott f\u00f6l neki.
\nAnyja szel\u00edden n\u00e9zte \u0151t.
\nMindk\u00e9t f\u00fcl\u00e9re s\u00fcket volt.<\/p>\n
\/v\u00e9ge\/<\/p>\n