Itt is megtalálsz minket:

Fejes Endre: Rád gondolok – 2. befejező rész

Fejes Endre: Rád gondolok

Kultúrzug

Fejes Endre: Rád gondolok – 2. befejező rész

Májusban a törékeny asszony fiút szült. Márton névre keresztelték.
Mint később, hosszú esztendők múltán kiderült, ez a jó eszű, jól fejlett gyermek annyi szenvedést, keserűséget okozott szüleinek, hogy anyja, apja fölőrlődött az áldatlan, váratlan, reménytelen küzdelemben, hisz mindenük, igaz kincsük Márton volt. A mindennapi, apja számára végképp érthetetlen, csöndes faggatódzásba, harcba beleroppantak.

Hiába vallatták Mártont, mi oka, hogy nem kedvelik a lányok.
Márton eltűnődött. Maga sem tudta.
– Kedvelnek, szeretnek – mondta. – Jó barátnak tekintenek. Mással csókolódznak.
Apja fölcsattant.
– Karold át derekukat, markold meg seggüket. Ha sokat beszélsz, bámulnak. Szűzen halsz meg.
A fiú nézte apját. Visszafogta könnyeit. Keserűen mondta:
– Mégsem vagyunk állatok.
– Nem. Mondjál nekik verseket. Rögtön ágyadba bújnak. Ha nem, ne keseregj.
Egyszer, érettségi után ütötte meg fiát. Hirtelen indulattal, nagy erővel.
– Most Vágó Mártát hagytad ki! – ordított.
Sorolta a lányokat.
– A múlt héten Jászberényi Ilonát! Három este Molnár Zsuzsával ültél a cukrászdában. A térdét se fogtad meg. Mit mondtál neki?
Márton keze fejével letörölte orráról a vért.
– Azt mondtam: Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár.
Apja üveges szemmel bámulta.
– Nem igaz. Ilyen nincs.
– Goethe írta.
Apja csöndesen mondta:
– Ki érti Istent? Százhetvenhat centi magas. Karcsú. Izmos. Egészséges. Jó méretű szerszáma van. És divatos ruhákat viselő gyóntató pap.
Este, ágyban, panaszkodott feleségének.
– Fiam tizennyolc éves siratófal. Akit cserbenhagyott lovagja, ha kedve tartja, nála bőghet. Nem mulatságos?
Az asszony nyugtatta.
– Jóképű fiú, fiatal. Akad neki lány.
– Verseket mond! – háborgott férje. – Miért nem verekszik? Veszek neki élő csirkét, előttem elvágja torkát. Ha nem, papnak adom. Beül egy kalitkába, hallgatja huncut nők gyónását.
A fiú biológus lett, máshová nem vették föl.
Sok lány elmondta neki bánatát.
Mindegyikbe szerelmes lett. Reménytelenül.
Apja már nem szólt érte. Betegeskedett. Keserű emberként halt meg.
Fülöp Márton negyvenöt évesen, kopaszodó fejjel, galambősz anyja mellé ült esténként. Szebbnél szebb verseket olvasott föl neki.
Anyja szelíden nézte őt.
Mindkét fülére süket volt.

/vége/

via Digitális Irodalmi Akadémia

Tovább olvasom..
Ezek is érdekelhetnek...
Hozzászólások

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply

Még több Kultúrzug

Kövess a facebookon is!

Dizájn

Szakmai blog

Typo

Betűk a való világból - Nemigen! Magazin

Typocity

Betűk a való világból

Írta: 2016.10.25

Typocity

Az ampersand művészi ábrázolása

Írta: 2016.10.09
David Lynch és a litográfia

Typocity

David Lynch és a litográfia

Írta: 2016.10.08

Typocity

Naptár tipománoknak

Írta: 2016.09.21

Typocity

Emóció és attitűd a betűknek!

Írta: 2016.09.20

Kövess a facebookon is!

To Top
Web Analytics