Itt is megtalálsz minket:

Fejes Endre: Rád gondolok – 1. rész

Fejes Endre: Rád gondolok

Kultúrzug

Fejes Endre: Rád gondolok – 1. rész

FÜLÖP Márton szülei egyetlen gyermeke volt, szemük fénye.
Apja, Fülöp Sándor, jómódú belvárosi úri szabó mester. Mindig tréfálkozó, mosolygó, szép szál ember. Lányok, asszonyok kedvence.

Nem sokat vacakolt velük. Nem cifrázott szöveget, időt sem pocsékolt rájuk. Ha bármelyik kacérkodott, illegette, kellette magát, rászólt.
– Mit mozgatod üleped? Ha gondod van, szólj. Ágy van, nadrágomon kitűnő villámzár! Vagy kérd meg anyádat, főzzön belőled paprikást!
Vitte mindet szép számmal ágyba. Megkérte, másnap ne köszönjenek. Pofátlanságnak tartja, nagyon megharagszik. És ha ő megharagszik, akkor Jézus.
Sokan tudták, nagy nőcsábász. Sok nő szája eljárt.
Valószínű, felesége is sejtette e röpke kalandok tömegét. A törékeny asszony okos volt, szerette nőbolond férjét. Soha nem szólt kalandjai miatt. Ostobaságnak tartotta cirkuszt rendezni. Egyrészt, férje úgyis letagad mindent. Nevetve kérdezné, ki látta őt, ki tartott gyertyát. Másrészt bizonyos volt benne, nincs olyan nőcike, akiért otthagyná.
Néhány alkalommal, vasárnap ebéd után, amikor átsétáltak karon fogva egymást Budára, levegőzni, ügyesen, tréfálkozva meg is kérdezte.
– Sándor, ha jön egy gyönyörű asszony, velem mi lesz?
Férje átlátott rajta. Megállt. Ő is mosolygott.
– Asszony, mi jár a fejedben? Esküt tettünk, halálunkig nem hagyjuk el egymást.
Megcsókolta felesége homlokát.
– Szeretlek – mondta csöndesen, őszintén. – Ha nem tudod, borogasd be homlokod.
Fenyőtobozt emelt föl. Forgatta.
– Ha egyszer váratlanul hazamegyek, ruhátlanul férfival ágyban talállak, sírógörcsöt kapok. Vagy élesen zokogok, hogy elreped az ablaküveg.
– Megversz?
Fülöp Sándor ámult.
– Feleségemet? Ordítok. Ó, mit tettél! Most pirul mindkét fülem! Izzad a talpam! És kancsó vizet öntök a legény pöcsére.
Az asszony hangosan nevetett.
– És ha megfázik?
– Anyukája dunsztkötést rak rá.
Az asszony fenyőtobozzal férje feje búbjára ütött.
– Az ország legnagyobb gazembere bolondított meg.
– A legnagyszerűbb férfi. Dolgozik, nem cigarettázik, nem iszik, nem kártyázik, nem lóversenyezik, nem szórja a pénzét.
Az asszony nézte őt.
– És még?
Férje hallgatott egy percig.
– Huszonegy éves vagy. Este, ha ágyba bújunk, átölellek, megcsókolom szádat. Csukd be szemed, imádkozz.
– Miért?
– Gyereket akarok. Fiút.
– És ha lány?
– Óvodányi lányt szülhetsz. De addig recsegni fog ágyad, míg egy fiút nem produkálsz.
– Nem kívánsz sokat?
– Nem. Csupán egy trónörököst.
Messzire hajította a fenyőtobozt.
– És holnap ebédre töltött paprikát.

/folyt.köv./

via Digitális Irodalmi Akadémia

Tovább olvasom..
Hozzászólások

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply

Még több Kultúrzug

Kövess a facebookon is!

Dizájn

Szakmai blog

Typo

Betűk a való világból - Nemigen! Magazin

Typocity

Betűk a való világból

Írta: 2016.10.25

Typocity

Az ampersand művészi ábrázolása

Írta: 2016.10.09
David Lynch és a litográfia

Typocity

David Lynch és a litográfia

Írta: 2016.10.08

Typocity

Naptár tipománoknak

Írta: 2016.09.21

Typocity

Emóció és attitűd a betűknek!

Írta: 2016.09.20

Kövess a facebookon is!

To Top
Web Analytics